Fedezd fel az V. kerület magyar design üzleteit!

GRAFFITI EST a Rododendronban

Interjú Brah-Mannel és Szárnyas Dobozzal

2018. június 18. - Stylewalker Budapest

20180529_154222.jpg

Brah-Man és Szárnyas Doboz kollab

Brah-man és Szárnyas Doboz neve két valós, mégis fiktív személyt rejt, akik a hazai street art kultúra egyik legjelesebb képviselői, az anonimitást viszont alapértelmezettként kezelik. Éppen ezért is volt igazán megtisztelő személyesen beszélgetni, és mondhatom, az egyik legizgalmasabb interjúm volt a Stylewalker történetében.

Nézzünk most egy kicsit a mélyére ennek az amúgy vitákat is kirobbantó művészeti ágnak!

Amikor szerettem volna felkészülni az interjúra, és utánanézni az eddigi munkásságotoknak, nem sok sikerrel jártam. Tudatos ez az inkognitó?

Szárnyas Doboz: Valójában igen. Ha azt mondom, hogy Joe Shuster és Jerry Siegel, akkor az nem mond senkinek semmit. De ha azt mondom, Superman, akkor mindenki egyértelműen tudja, mi az. Nem kell egy arc, egy személy ahhoz, hogy képviselve legyen a karakter, vagy a művészet. Vagy ott van a Gorillaz. Az volt az első virtuális együttes, ahol az ember kezdetben nem tudhatta azt, hogy Damon Albarn haverja Jamie Hewlett áll a rajzolt karakterek mögött. Nem volt arc, és ez úgy volt jó. Ha utána akartál nézni, ki áll mögötte, nem tudtál, és izgalmas volt, fenntartotta az érdeklődést. Jamie mondta is Albarnnak, ne akarjon élőben fellépni, mert azzal megöli ezt az imidzset, de ő mégis fellépett, és meg is ölte. Amit én, mi csinálunk, az egy interstreet art karakter, ami reflektál a tényleges street artnak az eredményeire és benne van az online kultúra is, így nem kell, hogy fizikailag jelen legyen a művész. Szóval nem kell, hogy egy emberi arca is legyen ennek a dolognak. Mint Banksy, akiről időről időre kitalálják, hogy rájöttek ki az, de aztán mégis mindig kiderül, hogy nem tudják bizonyítani ki is áll valójában a művészete mögött. Nem lehet tudni, hogy egy eseményen jelen van-e, vagy nincs. Ha elképzeled valahogy a művészt, és nem úgy képzeled el, óhatatlanul csalódsz. Mickey Egér mindig Mickey Egér, és Superman mindig Superman. Bennük soha nem tudsz csalódni. Amikor a graffiti ellenes hangulat lett a fővárosban és kirakták a köztéri kamerákat, azóta ezt a csatát a graffiti ellenesek igazából megnyerték. De a Szárnyasdoboz nem tartozott abba a kimondottan hardcore illegális irányzatban, ami megbotránkoztatást keltett volna, úgyhogy nem ez az oka az anonimitásnak, hanem pusztán ez a jó neki. Mi főleg sticker art-tal foglalkozunk a graffitin belül, ez a matrica művészet. Ez az a médiumunk. És amúgy fontos: egyáltalán nem dolgozunk nyomtatással, mindent kézzel rajzolunk!

kis-szent-hegy.jpg

Szárnyasdoboz : A kis szent hegy

Mennyi ideje vagytok jelen a graffiti világában?

Szárnyas Doboz: Az ezt megelőző évezredben kezdtem, mondjuk úgy.- nevet.

Brah-Man: Én még az általános iskolában… Osztálytársakkal másoltunk az offline magazinból graffitiket de aztán hamar áttértem a betűkről a karakterekre.

Ennek ellenére láthatóak azért a matricán kívül még alkotásaitok a városban?

Szárnyas Doboz: Igen, vannak „fújt” dobozok is. De ezek mindig egy kicsit máshogy néznek ki, ez az a változatosság, amiről például meg lehet ismerni a munkáimat.

Külfölddel milyen a kapcsolatotok? Mik a tapasztalatok?

Brah-Man: Volt szerencsém több európai országban festeni, ragasztani és izgalmas volt látni, hogy minden nagyobb európai nagyvárosban ugyanazok az aktív utcaművészek hagynak nyomot.

esztergom_kaleidoszko_p_uv.jpg

BRAHMAN: Esztergom Kaleidoszkóp

Szárnyas Doboz: Többek között Afrikában, Marokkóban, New Yorkban, Costa Ricán, Spanyolországban, Finnországban, Bulgáriában, Ausztriában, Németországban, Angliában is hagytam nyomokat az utcákon.  Nagyon változó, milyen a megítélése külföldön a graffitinek, street artnak. Ugyanúgy ahogy van egy művésztársadalom alkotókkal, intézményekkel, kritikusokkal, befektetőkkel közönséggel, létezik egy nemzetközi street art társadalom is ami folyamatosan up to dateli magát. Na ennek a közegnek az aktuális globális kultúrájától és trendjeitől magyarország érthető okokból kifolyólag továbbra is le van maradva. Dél-Amerikában és Nyugat-Európában jobban megbecsülik, és támogatnak egy- egy alkotót. Itthon még ott tart a társadalmi párbeszéd, hogy „jajj, najó nem minden graffiti csúnya”, miközben JR-ről vagy Shephard Fairey-ről már nem mint művészekről, hanem mint nemzetközi politikai szereplőkről és aktivistákról beszélünk. Mögöttük, már évek óta olyan szintű támogatás van ami itthon elképzelhetetlen.

Brah-Man: Igen, ez azért egy érdekes kérdés mert országonként nagyjából mást értenek a streetart alatt. Mást kategorizálnak be alá. Egyénenként is eltér ennek az értelmezése, hogy mi street art és mi nem. Egy biztos, hogy tőlünk nyugatabbra több tucat művészt fel tudok sorolni akik nyíltan vállalva street artos múltjukat és kötődésüket a saját stíkusukkal, elismert művészek lettek, míg a hazai szcénában ez nem egy működő modell. Itt nállunk inkább az van, hogy van egy képzőművészeti közeg, amelynek a szabályai szerint nem értelmezhető egy streetart alkotó, mint művész. Vannak ugyan street art kötődésű művészek magyarországon de ők is inkább a hazai képzőművészeti közeg által értelmezhető képzőművészként vannak definiálva és nem mint, öntörvényű autentikus streetartostok.

A matricákat, amik most a Rododendronban lesznek kaphatóak, együtt csináltátok. Ti jelen lesztek a Stylewalker eseményen, csak nem lehet majd tudni, hogy ti vagytok ti? 

Szárnyas Doboz: Nem, mi most nem leszünk jelen. Csak zavarnánk a karaktereinket a kibontakozásban – nevet.

Június 21-re a STYLEWALKER DAY&NIGHTra izgalmas graffiti kiállítással készül Brah-Man és Szárnyadoboz a Rododendron Art&Designban. Nézzetek be hozzájuk!  

Szöveg • vendégszerzőnk: Szabó Csilla - a Between tervezője