A Hababa Designer Store and Gallery a magyar divat piacnak egy üdítően friss atmoszférával rendelkező újabb résztvevője. Mit gondolnak a bolt alapítói a magyar divat aktuális helyzetéről? Hogyan értékelik a Hababa jelenlegi helyzetét? Miként oszlanak meg a feladatok a pár között a vállalkozás életében? A Lilivel és Gáborral – és persze kislányukkal, Lencsivel - eltöltött egy órában sok mindenre kitértünk, és nem csak könnyed kérdéseket érintettünk.

A Hababa az egyik legfiatalabbnak számító designer bolt Budapesten. Meséljetek kicsit az indulásról!

Gábor: Alapvetően 2015 óta gondolkodunk vállalkozásban, de kezdetben több irányvonal is szóba került. Applikáció fejlesztés, vagy hogy nyissunk egy turkálót, vagy egy különleges méteráru boltot. Aztán 2016-ra kialakult a végleges koncepció, a tervezői és vintage vonal ötvözete egy boltban. 2015-től kezdve nézegettünk üzlethelyiségeket, és ezt a mostanit végül tavaly találtuk meg. Elkezdődtek az előkészületek, alakítások, de például a nevet 2017 elején még nem is tudtuk.

Lili: A tervezőket egy hónappal a megnyitó előtt kezdtük el keresni, minden elég gördülékenyen ment. Végül 2017 júniusában nyitottunk meg.

Adja magát a kérdés, amit nem lehet nem megkérdezni: honnan a név?

Gábor: Igazából Lili gyerekkorából származó fantázianév. De amúgy Lencsi is folyamatosan ezt mondogatja – mosolyog.

Szembetűnően impozáns a bolt belső tere. Enteriőr kialakításában volt segítségetek?

Gábor: Valójában szerencsénk volt, mert a boltban csak ráncfelvarrásra volt szükség. Fúrtunk faragtunk, a fém rudakat én vágtam méretre. A végeredmény a mi elképzelésünket tükrözi, belső építészre nem volt szükségünk.

Lili: A fa bútorokat mi festettük, két kézzel raktunk össze mindent, igen. Mi álmodtuk meg az egészet.

Gábor: Igazából 2 hét elég volt mindenre szerencsére. Olyan időpontot szabtunk meg, amire azért volt ráhagyás. Végül annyira jól ment minden, hogy még egy héttel előrébb hoztuk, hogy a megnyitó ne egy időben legyen egy fesztivállal. Végül a bolt a nyitásra szépen összeállt.

Lili: Bár két nappal előtte még semmi nem volt az üzletben – nevet.

Gábor: Igen, de mindent tudtunk, mi hogy lesz, és mikor érkezik.

Lili, te egyébként jól tudom, hogy művészeti vonalon tanultál?

Lili: Két évig grafikusnak tanultam középsuliban, tollrajzokat, olajfestményeket csináltam leginkább. Volt kiállításom is belőlük és az üzletben is helyet kaptak – mutat a lépcső melletti falra. Egyébként csináltam régen ruhákat, volt két bemutatónk egy orosz tervezővel. Nővérem, anyukám is ruhákat készít, apukám pedig festőművész. Az ő képeiből is van néhány a boltban. Például a köldökök a falon. Szerencsésnek mondhatom magam, mert ez a bolt mindent ötvöz, ami vagyok.

A szerepek egyébként hogyan oszlanak meg köztetek?

Lili: Vintage ruháknál a válogatást ketten csináljuk, Gábor a fiúkat, én a lányokat.

Gábor: Tervezői ruhákban, meg a kreatív feladatokban Lili a döntő. Mindketten olyat csinálunk, ami testhez álló.

Lili: Az üzleti részt Gábor csinálja. Más az agyunk, máshoz értünk, és kiegészítjük egymást.

Gábor: Azt borítékolom, hogy más az agyunk – nevet.

Látható nálatok, hogy mindennek megvan a rendje, minden ki van találva a működésben. Mi a véleményetek arról, mennyire nehéz egy művészi beállítottságú emberekkel az együttműködés? Gondolok itt a tervezőkre. - Tapasztaltatok-e nehézségeket, amik megleptek titeket?

Gábor: Voltak nehézségek, de most már kezdünk belerázódni. Ha sok emberrel kezdesz el dolgozni, akkor lesz olyan, akivel simán működni fog a dolog, lesz, akivel nem. Ez szerintem nem a művészi beállítottság kérdése.

Lili: Szerintem a tervezők most már kezdik megszokni a rendszert, és minden egyre simábban megy. Alapvetően jó az együttműködés.

Tavasszal egészen váratlan dolgok is történtek a magyar piacon. Hogyan látjátok itthon a divatipari helyzetet? Volt bármi bizonytalanság bennetek, érdemes-e új designer boltot nyitni Budapesten?

Lili: Nem voltunk bizonytalanok, mi láttunk ebben lehetőséget. Úgy éreztük, ezen a környéken működnek az ilyen jellegű boltok. Azt is észrevettük, hogy lehet új szemlélettel csinálni egy designer boltot, amiből még nincs igazán itthon. Próbáltunk egy kicsit más vonalon megtölteni tervezőkkel a boltot, mint a designer shopok általában. Nálunk például a színesebb, mintás ruhák nagy hangsúlyt kapnak, míg más boltok inkább a monokrómabb színvilágot részesítik előnyben. Ja, és Gábor jól kiszámolta az üzleti tervet – mosolyog.

Gábor: Azért azt hozzáteszem, ha nem ilyen forgalmas helyen nyitottunk volna, nem biztos, hogy működne a dolog. Nagyon sokat számít, az utcáról „beeső” vásárló. Ez jelent magyart és külföldit is. Manapság a hirdetések, főleg a Facebook nagyon keveset számít, ezt tapasztaljuk is. Események, workshopok szervezésére jó, de másra nem igazán.

Lili: Az is egy nagy előny amúgy, hogy itt talán az ár-skála sokkal nagyobb, mint máshol. Van vintage pár ezer forintért, és van tervezői kétszáz ezerért.

Gábor: A designer szakma általánosságban egy növekvő iparág. Ha megnéznéd a designer termékek vásárlására vonatkozó adatokat, biztos, hogy egy növekvő számot fogsz látni. Lassan, de növekszik ez a piac. Az viszont tény, hogy a multik működése is megváltozott, egyre gyakoribb készletfrissítéssel, egyre erősebben vannak jelen.

Lili: Amiket mi beválogatunk, azok viszont szerintünk nem igazán találhatók meg a fast fashion-ben. A Hababában olyan ruhák vannak, amiken megakad az ember szeme, de még teljesen hordható. Olyanok, amiket mi is bármikor felvennénk.

Hogy érzitek, a Hababa jelenlegi helyzete felülmúlta a várakozásotokat?

Gábor: Körülbelül ott tartunk, ahol számoltuk, hogy tartani fogunk. De karácsonyi időszakunk például most lesz először, attól is sokat várunk.

Lili: Mindig van új ötletünk egyébként is fejlesztésre. Például az a néhány workshop, ami volt nálunk, nagyon jól sikerült. Szeretnénk még többet!  Tervezők terén is nagyon sokat bővültünk. 25 designerrel indult a Hababa és most 40-nél tartunk. Az elején inkább mi kerestük meg őket, mert nem is tudhattak még rólunk, a nyitás óta viszont egyre többen írnak ránk, hogy jönnének szívesen. Most már heti szinten kapjuk a leveleket...

Gábor: …aminek mi örülünk. Feltörekvő tervezőből viszont nagyon sok van. Próbálunk megfontoltan dönteni, van, aki belefér a koncepcióba, van, aki sajnos nem. A workshopokra egyébként tényleg nagy az igény. Ami pedig még ezen felül aktuális esemény, hogy december 4 és 18 között a Vörös Keresztnek gyűjtünk, és ajánlunk fel ruhákat, ezért bármit szívesen fogadunk!

Hogyan képzelitek a boltot egy év múlva?

Gábor: Körülbelül ugyanígy. Ha a nyereség gyarapodni fog, akkor elkezdjük apránként megváltoztatni a boltban azokat a dolgokat, amiket nem annyira szeretünk. Például itt ez a padlószőnyeg. – nevet.

Lili: Igen, az arculaton, tervezőkön változtatni semmiképp nem szeretnénk. Ha jelentkezik olyan tervező, aki nagyon-nagyon tetszik, úgysem utasítjuk el, és szorítunk neki helyet, de a boltot alapvetően nem akartuk túlzsúfolni, és ezt most így jónak érezzük.

Szóval, aki esetleg még nem járt a Hababában, mindenképp térjen be hozzájuk a Fehér Hajó utca 8. szám alá, mert véleményünk szerint érdemes! Vigyétek be fölösleges ruháitokat, hogy eljuthasson a Vöröskereszthez, de szívesen látottak vagytok akkor is, ha csak nézelődnétek, vagy innátok egy forró teát a boltban – mert bizony, az is van.

Szöveg • vendégszerzőnk: Szabó Csilla - a Between tervezője

Fotók: Talabér Géza