Évi, Zoli és a Pauza Fotó: Pauza hivatalos oldal

A Pauza pár hónappal ezelőtt csatlakozott a Stylewalkerhez, és náluk tényleg minden tárgynak külön története van! Évi és Zoli, a kis üzlet alapítói sorsdöntő időszakon vannak túl, nemcsak ott hagyták munkájukat, amit egy éves hátizsákos világjárás követett, hanem gyökerestől megváltoztatták az egész életüket, ami csak még jobban összekovácsolta őket. Mindennek eredménye ez a kedves kis üzlet a Vitkovics Mihály utcában. Évi mesélt nekünk slow life-ról, a tárgyak valódi szeretetéről, sőt még tippeket is adott azoknak, akik szívesen lelassulnának kicsit ebben az évben. 

Mi inspirált benneteket az üzlet megnyitására?

Pár éve újraterveztük az életünket. Mindketten felmondtunk és elmentünk egy éves hátizsákos utazásra. Emlékszem mennyien ijesztgettek minket azzal, hogy egymás agyára fogunk menni és rámehet a kapcsolatunkra is. Nem így lett! Sőt annyira összekovácsolt minket, hogy még az út alatt eldöntöttük, nem megyünk vissza alkalmazotti munkaviszonyba, hanem a saját magunk urai leszünk, és közösen csinálunk egy vállalkozást. Már-már közhely, de ez a fajta kiszakadás a korábbi életünkből tényleg nagyon sokat formált rajtunk. Érzékenyebbek lettünk a világ problémái, a környezetvédelem iránt, és megtanultunk értékelni elfelejtett dolgokat, úgy is mondhatjuk, hogy az egyszerű dolgokat. A napi rituálékban rejlő örömet, a kávé ízét hosszan, a tányér formáját, amiből eszünk, az emberi kezek munkáját, a tökéletlen szépséget. Ez a fajta egyszerű élet és egyszerű örömök inspirálják a mai napig a tárgyaink összeválogatását. Az pedig nem volt kérdés egy percig sem, bármit csinálunk, valami értéket szeretnénk vele teremteni: olyan tárgyakat kínálni, amik nemcsak a szemnek és a szívnek, de a világnak is jobbak valamilyen szempontból.

Mit tud nyújtani a Pauza a jelenlegi budapesti piacon? Egyáltalán hogy jellemeznétek az üzletet?

Az esztétikum, a minőség és a jól megtervezettség mindig is szempont volt és szempont lesz, de ezzel párhuzamosan szeretnénk túlnőni a ‘design bolt’ kategórián, és elindulni abba az irányba, hogy a mi kategóriánkban, egy otthon teljes ellátását tudjuk biztosítani. Olyan irányba tervezzük továbbfejleszteni a választékunkat, hogy a vásárlóink ne csak legélvezetesebb, de a legegyszerűbb otthonellátási igényeiket is ki tudják elégíteni velünk. A tisztítástól, takarítástól és rendszerezéstől kezdve, a főzésen át, az otthoni kávézásig, teázásig egy gyertya mellett, vagy épp az olvasásig egy puha meleg takaróba burkolózva, mindent. Van még egy dédelgetett küldetésünk. A tradícionális budapesti kiskereskedelem újraéledésében szeretnénk részt vállalni. Mert hogy meg kell újulnia, nem kérdés. Kitörő nosztalgiával tudom bámulni a régi budapesti képeslapokon a családi cégéreket, kereskedőket és portékájukat. Mint magánember imádom, hogy van a közelemben egy pék, ahova reggelente leugrom friss kenyérért…vagy a tény, hogy van a szomszéd utcában egy kedvenc cipészem, egy bácsi, akinek a műhelyébe bemenni maga egy időutazás, a sarki virágosról itt mellettünk már nem is beszélve. Szép portékák, a tudat, hogy miből vannak, ki készíti őket és hogyan, tudom, hogy a vásárlásommal kit juttatok profithoz, az emberi interakciók vásárló és kereskedő között… Így szeretünk vásárolni, mint magánember, és ennek szeretnénk a részesei lenni, mint vállalkozó. Ebbe a láncba szeretnénk bekapcsolódni a saját kategóriánkkal, és a vásárlásnak egy teljesen más élményét nyújtani a hozzánk betérőnek. Miért ne lehetne élmény sétálni egyet ezek között a csodálatos belvárosi épületek között, és közben betérni egy szál gyertyáért a Pauzába, majd egy kenyérért a szomszédba,meginni egy finom teát két sarokkal odébb, és végül egy friss virágcsokorral hazatérni az otthonunkba, meggyújtani a Pauzánál vett gyertyát és levezetni a napot. Egyszerű öröm, de mégis az…

Mennyire köthető a magyar designhoz, és milyen százalékban egy kézműves termékeket felvonultató ajándék bolt?

Igen, fontos számunkra, hogy magyarországi készítőket is beválogassunk a kínálatba, de nem minden áron és nem akármit, csak magyar legyen… Szeretnénk, ha az arányuk tovább nőne és elmenne az egyedi együttműködések irányába. Célunk, hogy legalább minden harmadik beszállítóra jusson egy magyar. Nem csak design darabokat, hanem tradícionális régi magyar kézműves technikákat is szeretnénk egyre többet felvonultatni. Nem kell nagy dolgokra gondolni; lehet az egy egyszerű, kézzel készült fa nyelű kés is. Van már keramikusunk, üvegművesünk, asztalosuni; bővülni fog még a Pauza család, ebben biztos vagyok. (nevet) És nőni fog az itthon gyártott és végiggondolt tervezéssel készült termékek száma. Ami pedig a kézművességet illeti, ez abszolút szempont a válogatásnál. Mikor alakítjuk a választékot, van egy konkrét szempontrendszerünk, ami szerint vizsgáljuk a beszállítóinkat: az első, hogy régi hagyományokkal rendelkező, kis családi vállalkozás legyen, a második, hogy emberi kezek közreműködése által, kézzel készüljenek ezek naturális termékek, olyan technikák alkalmazásával a gyártásban, ami generációról generációra öröklődik, végül a harmadik, hogy valamilyen szempontból jobb legyen a világnak az adott termék. Vagy mert amiből van, esetleg a gyártási folyamat környezetbarát, vagy mert fair trade, tehát ha Afrikában, Bangladeshben vagy Indiában készül, biztosak lehessünk benne, hogy a készítőjét nem zsákmányolják ki.

Én talán még sosem láttam ilyen mesélős, kedves webshopot. Most már egyértelmű, hogy miért ilyen.

Egy otthon attól lesz igazán otthon, hogy bája van. Tele van tárgyakkal, amikre jó ránézni pont azért, mert ismerjük azok történetét. Ettől mintha elkezdenének beszélni hozzánk, amitől pedig még örömtelibb lesz a használatuk. Azzal, hogy mesélünk a készítőről, az anyagáról, a folyamatról a tárgyak hátteréről, teljesül az a célunk, hogy olyan tárgyakat szeretnénk árulni, amik nem csak a szemnek, de a szívnek is örömet okoznak. De van egy másik oka is: a vásárlóink szeretnének egy jobb világban élni és hiszik, hogy a vásárlásukkal is tehetnek ezért. Olyanok, akik a fogyasztásból fakadó problémákat és annak következményeit felismerve szívesen áldoznak egy fenntarthatóbb világra. Van egy kedvenc idézetem Molnár Csabától ennek a szemléltetésére:

„Mi lenne, ha mindannyian szavazóeszközként kezdenénk el a pénzünkre tekinteni? Egy reggel arra ébrednénk, hogy mindenki számára érdekes az a hatás, amit a költéseivel elér, hogy vásárlásaival közvetve kiket támogat, kiket is juttat bevételhez, profithoz. Vajon másképp költenénk?”

Szeretnénk, hogy azok akik nálunk vásárolnak tudják, hogy a vásárlásaik átalakításával hogyan járulhatnak hozzá ehhez a folyamathoz, és rajtunk kívül kiket jutattnak még bevételhez, milyen folyamatokat támogatnak a pénzükkel. Egyfajta edukáció is a célja tehát.

Nemcsak új dolgokat lehet nálatok vásárolni. Hogy viszonyulnak ehhez a vásárlók?

Nagyon, talán jobban is, mint amennyire ki tudjuk szolgálni a jelen igényeket. Már csak az üzlet méretéből is adódóan. Azt egyébként, hogy keverjünk egy-két vintage tárgyat az újakkal; ezt is a saját életünkből merítettük. Célunk vele pedig az, hogy inspiráljuk a vásárlóinkat is arra, hogy nem kell mindig mindenből új, sőt, attól lesz egy otthonnak igazi bája, ha keverjük a régit az újjal, és behozzuk az otthonba a régi tárgyak történeteit, amikor sokszor még izgalmasabbak, mint az újaké.

Mik a ti személyes kedvenc termékeitek?

Azt hiszem egyre inkább a kerámia. Két okból; a személyes napi kapcsolat a készítővel és a tény, hogy a tervezésükben kicsit mi is benne vagyunk. Vannak darabok, amik kifejezetten Enikő ötletei, de sok közülük közös gondolkodás eredménye.

Ti hogy tudjátok saját életetekbe beleépíteni a slow life életérzést?

A vállalkozásunk jelenlegi szakaszában hosszú szabadságokra nincs lehetőségünk. Pár hete vettünk egy Kéktúra füzetet. Idénre ez a terv és rengeteg kempingezés. A Budapesten töltött hétvégékre pedig van egy könyvünk Bartos Erikától. Abban szoktunk kinézni fejezeteket, amiben Budapest titkairól olvasunk és utána bejárjuk személyesen. Legutóbb elsétáltunk a Kodály Köröndre, ott leültünk egy padra és egyikünk felolvasta a környékbeli házak történetét. Amivel most én szemezek, az pedig egy fafaragó készlet. Szeretném megtanulni a használatukat. Zoli pedig egyre többet olvas a teákról. Minden nap saját magának kézzel készíti a kávéját, de már egy ideje szeretne jobban a tea kultúra mélyére ásni. Ezért is csinált magának az üzletbe egy kis sarkot, ahol ezeket kísérletezgeti magának.

Ha valakinek célja egy kis lassulás, milyen tippeket tudnátok adni, mivel kezdje?

Magamból indulok ki, ezért azt gondolom, hogy akiben megfogalmazódik az igény erre, ő valamiféle változásra vágyik az életében. Valószínűleg elég gyökeres változásra. Tudom furan hangzik, de én biztosan azt tanácsolnám, hogy kezdje azzal, megszabadul a nem használt, felesleges dolgaitól. Kezdje az életének a rendberakását a tárgyai rendberakásával. Szabaduljon meg azoktól, amik nem jelentenek számára semmit, és vegye magát körbe olyanokkal, amikre jó ránézni. Építsen ki a dolgai között egy átláthatóságot, rendszert és egyszerűséget. Hiszem, hogy valami újnak a beengedését az életbe azzal kell kezdeni, hogy fel kell szabadítani neki helyet a régiek elengedésével…és ezt a régit a fizikai tárgyaknál kell kezdeni, aztán jöhet csak a gondolati nagytakarítás (nevet), és az új szokások beépítése.

Üzlet fotók: Talabér Géza