Brah-Man és Szárnyas Doboz kollab

Brah-man és Szárnyas Doboz neve két valós, mégis fiktív személyt rejt, akik a hazai street art kultúra egyik legjelesebb képviselői, az anonimitást viszont alapértelmezettként kezelik. Éppen ezért is volt igazán megtisztelő személyesen beszélgetni, és mondhatom, az egyik legizgalmasabb interjúm volt a Stylewalker történetében.

Nézzünk most egy kicsit a mélyére ennek az amúgy vitákat is kirobbantó művészeti ágnak!

Amikor szerettem volna felkészülni az interjúra, és utánanézni az eddigi munkásságotoknak, nem sok sikerrel jártam. Tudatos ez az inkognitó?

Szárnyas Doboz: Valójában igen. Ha azt mondom, hogy Joe Shuster és Jerry Siegel, akkor az nem mond senkinek semmit. De ha azt mondom, Superman, akkor mindenki egyértelműen tudja, mi az. Nem kell egy arc, egy személy ahhoz, hogy képviselve legyen a karakter, vagy a művészet. Vagy ott van a Gorillaz. Az volt az első virtuális együttes, ahol az ember kezdetben nem tudhatta azt, hogy Damon Albarn haverja Jamie Hewlett áll a rajzolt karakterek mögött. Nem volt arc, és ez úgy volt jó. Ha utána akartál nézni, ki áll mögötte, nem tudtál, és izgalmas volt, fenntartotta az érdeklődést. Jamie mondta is Albarnnak, ne akarjon élőben fellépni, mert azzal megöli ezt az imidzset, de ő mégis fellépett, és meg is ölte. Amit én, mi csinálunk, az egy interstreet art karakter, ami reflektál a tényleges street artnak az eredményeire és benne van az online kultúra is, így nem kell, hogy fizikailag jelen legyen a művész. Szóval nem kell, hogy egy emberi arca is legyen ennek a dolognak. Mint Banksy, akiről időről időre kitalálják, hogy rájöttek ki az, de aztán mégis mindig kiderül, hogy nem tudják bizonyítani ki is áll valójában a művészete mögött. Nem lehet tudni, hogy egy eseményen jelen van-e, vagy nincs. Ha elképzeled valahogy a művészt, és nem úgy képzeled el, óhatatlanul csalódsz. Mickey Egér mindig Mickey Egér, és Superman mindig Superman. Bennük soha nem tudsz csalódni. Amikor a graffiti ellenes hangulat lett a fővárosban és kirakták a köztéri kamerákat, azóta ezt a csatát a graffiti ellenesek igazából megnyerték. De a Szárnyasdoboz nem tartozott abba a kimondottan hardcore illegális irányzatban, ami megbotránkoztatást keltett volna, úgyhogy nem ez az oka az anonimitásnak, hanem pusztán ez a jó neki. Mi főleg sticker art-tal foglalkozunk a graffitin belül, ez a matrica művészet. Ez az a médiumunk. És amúgy fontos: egyáltalán nem dolgozunk nyomtatással, mindent kézzel rajzolunk!

A Károly körút 10. alatt talált otthonra az Urban Sidewalker, ami két barát, a grafikus Egri Balázs és a pszichológus Révay Máté ötlete alapján jött létre. Egy fröccs melletti beszélgetés során vetődött fel bennük, készíthetnének olyan Budapettel kapcsolatos ajándéktárgyakat, amik a sétálóutcákban található tucat termékeknél jóval izgalmasabbak, és még művészi értékük is van. Az Urban Sidewalker város térképei pont ilyenek: a színek változatos hazsnálata és a részletgazdag kidolgozás, ami jellemző rájuk, nemcsak a turisták körében lett népszerű, hanem sok hazai vásárlót is hozott nekik. Hogy mi a sikerük titka, vagy milyen városokkal bővülhet még a portfólió, Máté többek között ezekről is mesélt nekünk.

Mitől sajátosak az Urban Sidewalker printjei?

Amikor az első poszter sorozatunk elkészült Budapestről, azt tapasztaltuk, hogy a különböző színvariációk más-más hangulatot kölcsönöznek ugyanannak a grafikának. Tehát az egyik megfogalmazható sajátosság a színek változatos használata. És persze a rögtön szembetűnő sűrű kézi grafika, a böngészni való apró részletek sokasága. A hétköznapokban sokszor nem vesszük észre, hogy milyen szép épített környezet vesz körül bennünket, egyik célunk, hogy erre is felhívjuk a figyelmet.

Hogy indult az Urban Sidewalker története?

Egy budai kocsmában merült fel a téma egy fröccs melletti beszélgetés során, amikor arról elmélkedtünk, hogy mennyire sok igénytelen ajándéktárgy kapható Budapesten. Azonnal felvetődött a kérdés, hogy vajon tudnánk-e jobbat, majd Balázs, aki már korábban is sokat rajzolt, készített egy, a belvárost bemutató grafikát. Ez közel egy évig készült szabadidőben, munka mellett, és az eredmény mindannyiunknak nagyon tetszett. Szerencsére másoknak is.

Ugye egyedi rajzokat is készítetek?

Nagy örömmel vállalunk ilyen felkéréseket is, cégek, önkormányzatok és magánszemélyek is keresnek minket. Városrajzok, kulturális térképek mellett sokszor kérnek a meglévő grafikáinkról nagyobb, egyedi színezésű képeket, irodai dekorációnak vagy csak otthonra. Így születtek például a Gyuláról készült képeslapok és tematikus várostérképek, illetve az Óbudai Anzix kulturális magazin felkérésére egy nagy grafika a III. kerületről.

Mózes Laura jó ideig egy blogot vezetett, ahol az otthon megvalósított lakberendezési, bútor átalakítós ötleteit osztotta meg az olvasókkal, amikor egyszercsak azt vette észre, hogy minden második poszt a párnákról szól. Miután már egészen fiatal kora óta formákban és színekben gondolkodik, úgy döntött, miért kezdhetne el párnákat készíteni. Ebből lett a Lamoppe. A párnákat aztán hátizsákok követték, a már jól bevált geometriai ábrákkal. A siker sem maradt el, hiszen hátizsákjai nemcsal jól néznek ki, funkciójukat tekintve is megállják a helyüket. A fejlesztéssel persze azóta sem állt le, ezt bizonyítja, hogy nemsokára új termékekkel bővül a kínálat. Minket pedig emellett sok más dolog is érdekelt vele kapcsolatban.

Hogy jutottál el a párnáktől a táskákig?


Sok kérést kaptunk vásárlóinktól, hogy szívesen találkoznának a mintáimmal táskákon is. Mindig nagyon inspirálnak a visszajelzések, ezért két éve elkezdtem ezen a vonalon ötletelni. Mivel szinte csak hátizsákot hordok, az irány adott volt.

Úgy tudom, hogy folyamatosan fejleszted a termékeket. Milyen megújulást tervezel velük kapcsolatban?


Még a nyáron lesz egy új, szintén vízhatlan hátizsák modellünk. A fekete textil alkatrészekhez is sikerült beszerezni egy nagyon magas kopásállóságú és kiváló minőségű, UV álló holland szövetet, a következő héttől már ebből készülnek a termékeink. 


Hallottatok már az Eventuellről? Nem vagyok biztosak benne, hogy annyian ismeritek, mint kellene. A bolt tulajdonosával, a magyar textilipari nehézségek mellett is példaértékű munkát végző Szigeti Szilvivel beszélgettem, aki mélyre menően avatott be a bolt nemzetközi szinten is történetébe, amit akár nemzetközi szinten is érdemes vizsgálni.

A kedves, befogadó, és nyitott magatartás egyébként tagadhatatlan mind a bolt légterébe lépve, mind pedig Szilvivel beszélgetve. Megtudtam azt is, mennyi, hazai design ipart támogató aktivitás köthető hozzájuk!

Néha csak úgy kapkodtam a fejem, le ne maradjak valami fontosról…

Mikor és hogyan indult az Eventuell?

Húha… 1994-ben. Sokrétű volt az az indulás. Három szálból indult ki. 1986 és ’94 között elkezdtük az „Okker Stúdiót”, ami egy divattervező stúdióként üzemelt, momés végzősökből verbuválódtunk, Munkácsy Gábor nekünk szőtt textileivel és Szabó Zsuzsi textiltervezővel Ezután az Okker stúdió átalakult. 1994-ben tartották a European Textile Network –et, a textil szakma legjelentősebb konferenciáját. A külföldiek számára sajnos az lett a konklúzió, hogy itthon semmiféle progresszió nincs, nincsenek fiatalok a szakmában. Ezután a Merlin Színházban összehívtam egy megbeszélést, és ebből a megbeszélésből egy alapítvány lett. Minden évben tartottunk egy kiállítást Textival néven. Ez valójában egy offline divatszínház volt. Az Eventuell csírái ebben már ott voltak. Következő lépésként az Iparművészeti meghívott minket egy műhelysarok című kiállításra, utána pedig Frankfurtba invitáltak minket. Ekkor még minden tag külön állított ki. Akkor egyesültünk Eventuell néven, amikor Berlinbe mentünk, szintén együtt. Ezen a kiállításon ez még csak egy fiktív egység volt, nem voltak fizikai formái. Később megfogalmazódott, hogy kellene egy közös helyszín is. A mostani boltunk alatt a pincében megüresedett egy rész, ezt kezdtük el használni. Régen a ház belső udvara eléggé „élő” dolog volt, nyüzsgött. Teljesen más képe volt akkor egy polgári háznak, mint ma. És annyi stúdio sem volt, mint ma. Nem kézműves jellegűen működtünk, gyárakban gyártottunk, és készültek el a textil kollekciók. 2001-ig minden januárban részt vettünk a Heim Textil-en, ami a legnagyobb szakmai vásárnak számít. Jó sok megrendelésünk volt, így 1994-től 2001ig nagyon fejlődött az Eventuell. 2003-ban kerültünk ide, a jelenlegi helyünkre.

MI volt akkoriban más, ami kedvezett?

Kevesebben is voltunk a szakmában, de a világgazdasági helyzet is sokkal élhetőbb volt. 2003-tól iszonyú tőzsdei zuhanás volt tapasztalható, ezután pedig gazdasági válság. Magyarországon óriási hiba volt szétszedni a textilipart. Régen világszínvonalú volt, a ’90es években a privatizációk által elkezdett romlani, és ezt mi is megéreztük. Itthon a környezet egyáltalán nem vállalkozás barát. A kreatív ipart támogatni kéne, védeni, ahhoz, hogy fejlődhessen. De egyáltalán nem ez a tendencia.

Forrás: BOTANIKA Facebook oldal

A BOTANIKA alapítója, Hajgató Sára fáradhatatlanul azon dolgozik, hogy a magyar design minél több emberhez eljusson. Az elmúlt 8 év alatt írt blogot, szervezett vásárokat, tanított és megalapította saját márkáját, amit a CIKKCAKK STUDIOban találtok meg. Az üzletnek egyébként szintén résztulajdonosa. A BOTANIKA bája leginkább természetességében rejlik. És ezt most tessék szó szetint érteni: Sári növényekkel fest, méghozzá ruhákat. A napokban jelent meg a márka legújabb kollekciója, a Heirloom kapcsán egy csodaszép fotósorozat. Ennek apropójából pedig itt egy interjú fenntarthatóságról, személyes ruhatárról és egy különleges könyvről.

Mi inspirálta a Heirloom kollekciót?

5 éve indítottam útjára a márkámat és ez idő alatt folyamatosan foglalkoztatott a fenntarthatóság kérdésköre. Az, hogy miképpen lehetne még kevesebb a környezetterhelés, ami a márkámhoz és munkámhoz kapcsolódik. Azon túlmenően, hogy természetes, növényekből kinyert festékekkel színezem a ruháimat, a textil alapanyagok, és maga a kisszériás varratás és gyártás nem feltétlenül fenntartható hosszútávon. Mivel mindig is szerettem a régebbi korok viseleteit, és egy ideje, a tömeg-divatból kiábrándulva, már szinte kizárólag saját gyártmányt és másodkézből származó ruhákat hordok, amikre imádok vadászni. Kézenfekvő volt tehát, hogy olyan darabokat keressek, amik átfestéssel újra értelmezhetők. Tengernyi textilhulladék sorra ítélt ruha vesz körül miket, tehát miért gyártsunk újat, ha megmenthetjük, és továbbhordhatjuk azt, ami már úgyis itt van? Nem egyszerű feladvány, hiszen fehér és tört-fehér színű darabokat keresek, amik szép állapotúak, és 10-20-30 éves ruhák, tehát sok kupacon át kell rágnom magam, mire megtalálom a tökéletes „jelölteket” amiknek a növényi színek erejével, új gombok felvarrásával új esélyt adhatok. Az „heirloom” szó jelentése egyébként hagyaték, családi örökség angolul. Szeretnék majd egy ilyen szolgáltatást is elindítani egyébként, hogy kedves régi ruhadarabokat elhozhatnak hozzám felfrissítésre és átfestésre.

Csodálatos lettek a kampányfotók! Miből indultatok ki a lookbook fotózása során? Mit szerettetek volna átadni vele, legyen az üzenet, hangulat?

Köszönjük! A modellem adott volt, Nóri nagyon kedves barátnőm, akinek kifinomult ízlése van, és sok átfedés van az esztétikai világunk között, nem mellesleg nagyon szép nő, és tökéletesen passzol a BOTANIKA világához! A fotós Szűcs Ági volt, akivel pedig azonnal egy hullámhosszon voltunk a fotózás stílusa kapcsán. Szerettem volna természetes, letisztult hangulatot adni a ruháknak, megmutatni, hogy különösebb sallangok nélkül hogyan mutatnak az élő testen. Az utóbbi években sokat egyszerűsödött a személyes stílusom is, lényegre törőbb lett talán, a kényelem sokszor fontosabb, mint a külcsín, így a fotózás során is szerettem volna engedni, hogy a ruhák magukért beszéljenek.

A Csendes esetében, a Múzeum körútról alig egy kis kitérőt téve, ezzel az egyedülálló jelenséggel találkozhatunk. A napokban Bíró Gergővel beszélgettünk, akinek az arca senki számára nem lehet ismeretlen, aki valaha is megfordult a Csendesben. Érdeklődtünk múltról, jelenről, és jövőről, és kiderítettünk fontos összefüggéseket is!

Hány helyszínre gondolhatunk, amikor azt mondjuk: „A Csendes”?

Gergő: Alapvetően a fő helyszín, ahonnan indul minden, a Csendes Létterem a Ferenczy István utca 5 szám alatt. Romkocsmának szokták emlegetni, de alapvetően nem annak készült. Persze régi bútorok vannak, és a falakon lévő tárgyak összesége egy képzőművész alkotása. Széles italkínálat, konyha, asztalszervíz. Három-négy évre rá nyílt a Csendes Társ borbár a Károly Kert bejáratánál. Széles hazai borkínálattal rendelkezik, amiket a szabad levegőn, a Károlyi kertből kinyúló fák árnyékában kortyolgathatnak a vendégek. Körülbelül két és fél évvel ezelőtt felszabadul a Csendes Társ melletti üzlethelyiség, és hosszas tervezgetés után megszületett a Csendes a Pesti Szatócs boltja. Itt kizárólag hazai forrásból származó termékek kaptak helyet. Alapvetően inkább design üzletként működött ahol a koncepciót erősítve, helyet kaptak mézek, lekvárok, borok, háztáji finomságok is. Végül annyi termék volt már, hogy nem fértünk el abban a pici helyiségben, ezért kapva kaptunk az alkalmon, amikor megüresedett a két Csendes közti sarki üzletrész. Megbontva és egyben kiszélesítve a palettát a jelenlegi állás szerint 2 üzlet lett a korábbiból. A Csendes Art N Craft maradt a művészeti vonalat képviselő bolt, a sarki üzlet pedig a háztáji termékeket népszerűsítő Csendes Csemege. Tehát a kérdésre a válasz, összesen 4 helyszín viseli a Csendes nevet.

Mi a te szereped a Csendes történetében, életében?

Gergő:  Én kilenc évvel ezelőtt kezdtem el itt dolgozni a cégnél. Eleinte vendéglátásban tevékenykedtem, majd egyre több olyan feladatkör került a kezem alá amivel korábban senki nem foglalkozott. Szépen lassan annyi teendőm akadt, hogy ma már "csak" a háttérben dolgozom. Fotó, videó, grafikai megvalósítások, elkezdtem foglalkozni a webes illetve a social mediában való jelenlétünkkel, később pedig a Csendes téli programjainak szervezésével. Két és fél évvel ezelőtt elkezdtem felépíteni a Csendes Szatócs boltját, ami mára ugye már két üzletet jelent. Végzettségemet tekintve, mint fotográfus, művészeti területről érkezem. Korábban dédelgetett terveim az utóbbi években tudtak igazán megvalósulni. Ezek a Csendesektől független projektek amik valamilyen szinten, részekben kapcsolódnak hozzá.  4-5 évvel ezelőtt belefogtam egy összművészeti alkotóműhely létrehozásába, ahol különböző területről érkező alkotók dolgozhatnak közös illetve saját munkáikon. Az elmúlt időszakban sok átalakuláson ment keresztül, mint a tagok összetételét, mint a munkákat tekintve. Mára szervezeti formát öltve (Valami Produktív Bt. - VLMI Produktív), 3 fő tevékenységi kör határozza meg a mindennapi működést. Ezek a kézi szitanyomás, illetve hagyományos sokszorosító technikák, a kézi könyvkötés, fotográfia. A Csendes A Pesti Szatócs indulásakor a belső tér kialakítása, dekoráció, illetve a termékek nagyobb része a műhely és a tagok munkáiból tevődött össze. Persze ma a Csendes Art N Craft már több mint 100 hazai alkotó munkáját népszerűsíti. Van akiket kifejezetten megkerestem, de nagy részük szépen lassan megtalált, illetve akik már rég bekerültek ismerve az üzlet hangulatát és a válogatás egészét, ajánlanak alkotókat.  A Csendes Csemege üzletében hasonló a helyzet. A nyitást egy hosszú keresés, gyűjtés előzte meg. Vásárról vásárra, piacról piacra járva kerestem termelőket, kisebb manufaktúrákat, illetve az interneten keresztül sok sok ajánlás érkezett. Mindent megkóstoltunk, kiprobáltunk mielőtt kikerültek a polcra és ez a mai napig így van. Ellenőrizhető forrásból származó, tiszta, magas minőségű termékeket keresünk, illeszkedve az üzlet arculatához, illetve a többi egységünkben képviselt értékekhez.

Mi az a három jellemző, ami az esszenciája tudna lenni a Csendes helyeknek?

Gergő: Ez egy nagyon nehéz kérdés, hiszen négy különböző helyszínről beszélünk. De ha olyat keresünk, ami mindegyik helyre egyaránt jellemző, akkor az a tudatosság, az egyediség, és persze a minőség.

Tavaly nyílt a Veres Pálné utcában a város egyik legexkluzívabb gastro bar-ja. A Dear Budapest, különlegessége viszont nem merül ki azokban a gasztronómiai csodákban, amiket ott kóstolhatunk, a hely ennél sokkal több, hiszen közösségi térként is működik. Juhász Biancával beszélgettünk erről a nem mindennapi jelenségről, és arról, hogy mi volt vele a célja.

Bianca, egy nemzetközi szintű magazin és egy szintén hasonlóan előremutató make-up iskola után a gasztronómia felé fordultál. Miért?  

Több okból döntöttem úgy, hogy elhagyom a divatszakmát. Egyrészről a Lack magazin mellett minden olyan itthon kiaknázható lehetőséget érzéseim szerint megéltem, amit lehetett, nagyon izgalmas időszak volt. Továbblépésként, hogy a szakmához hű maradjak, létrehoztuk a L’école sminkiskolát Fazekas Richard kollégámmal, akivel a Lacknél is együtt dolgoztunk. Ő egy kivételesen tehetséges sminkes, imádtuk, amit csináltunk, viszont egy idő után ott is azt éreztük, hogy olyasmivel szeretnénk szárnyalni, amire itthon még nincs akkora igény. Nehéz volt egy olyan stílust szerethetővé és befogadhatóvá tenni a fashion make up terén, ami inkább a finomságokról, a türelmes, alapos munkáról és megjelenésről szól. Leegyszerűsítve nem a Kim Kardashian-szerű réteges, árnyékolásokkal és elfedésekkel teli  make up, hanem sokkal inkább a franciás, lágy, nude hatás volt a mi ismertetőjegyünk. Két év elteltével a kollégám egy fantasztikus lehetőséget kapott és Párizsba költözhetett, ahol igazán kiélheti a stílust, amit itt szerettünk volna megszerettetni. Ezek után döntöttem úgy, hogy mással már nem folytatom az iskolát és én is elindulok a saját legbensőbb álmaim felé. Ez pedig a vendéglátás volt mindig is a divat és a design mellett. Természetesen ezt is valami kis furfangossággal szerettem volna elkezdeni. A street food nem vonzott, egy nagy étterem pedig kicsit még rémisztő volt a számomra, hiszen egy új szakmába kezdtem egyedül. Így aztán nagyjából egy évig csak törtem a fejem, utaztam, figyeltem.  Koppenhágában egyszercsak  jött a megvilágosodás, “Én designos szendvicsekkel szeretnék foglalkozni!” Körülnéztem itthon milyen kínálat van e téren, és úgy gondoltam, tudok majd új irányt hozni, a catering lehetőségeket is beleértve, hiszen mindkét előző vállalkozásomnál nehéz volt a rendezvényeinkre megfelelő, kis mennyiséget is kiszolgáló  partnert találni. Utána rengeteg tanulás, ismerkedés, megbeszélés, tervezés, helyiség keresgélés, viszontagság és öröm következett, mire megszületett a Dear Budapest. Viszont úgy érzem, nagyon megérte, mert most izgatottan, boldogan és óriás lendülettel kelhetek föl minden reggel!  

A budapesti Buborék bolt neve tökéletesen tükrözi a személyiségét, hiszen valóban egy kedves, óriási designer léggömbről beszélhetünk a magyar piacon. Hogyan lehet frissen és hitelesen megtartani egy bolt imidzsét 13 éven keresztül, úgy, hogy az érdeklődést fenntartsuk? Miben érdemes változtatni ez idő alatt? Pár napja alapítójával, Nagy Andival beszélgettünk, aki minden kérdésünkre őszintén válaszolt, felvázolva ezzel néhány itthon egyébként jelen levő problémát is. Olvassátok el, mire jutottunk!

Ma már egészen hosszú múltra tekint vissza a Buborék. Kezdetben mi volt az elgondolás, hogyan jött az ötlet, hogy egy ilyen tematikájú boltot alkoss és nyiss meg?

Andi: Egészen kiskoromtól kezdve én magam is csináltam mindenféle tárgyakat. Köveket festettem, kézzel varrtam, ilyesmi. Vittem vásárba a kész tárgyakat, illetve boltokba is. Szerettem, tetszett a világ, meg a hangulata. Aztán jött az ötlet, hogy saját boltot szeretnék. Eleinte leginkább az általam gyártott cuccoknak, aztán ez átalakult abba az irányba, hogy háttérbe szorult a saját. Most viszont pont ezt a folyamatot szeretném visszafordítani, és több saját termékkel megtölteni a boltot. Csomó ötletem van!

Két Buborék bolt van Budapesten. Miben különbözik a két bolt egymástól, ha különbözik?

Andi: A Széna téri bolt volt az első bolt, 2004-ben indult, a Kecskeméti utcai pedig csak évekkel később. A budai boltot nagy tér jellemzi, le lehet ülni, ha az ember le akar, van kanapé is. Itt több a lakberendezéshez kapcsolódó tárgy és több az exkluzívabb, értékesebb tárgy. A Kecskeméti utcai üzletben, mivel elég frekventált környéken van, a kisebb, „pörgősebb” tárgyak kapnak helyet.

A budai bolt valóban működik lakberendezési műhelyként? Hogyan kell ezt elképzelni?

Andi: Igen,a másik vonal, amivel foglalkozom, az konkrétan a lakberendezés. A budai boltban szoktam rajzolni, tervezni, és ügyfeleket is ott fogadok. Valójában ez két külön dolog, mégis összekapcsolódott a bolt falain belül, egy helyszínen történik. Egyébként meg jellemző, hogy ha nem a boltban vagyok, akkor valószínűleg valami építkezésen vagyok, vagy anyagot szerzek be az építkezésekhez.

1. CIKKCAKK STUDIO: PLANTHETICS Forest nyakláncok 8900 Ft

2. LOLLIPOP FACTORY BUDAPEST: Pleasure Is Pretty öbtáskák 3500 Ft - 6950 Ft, hátizsák 10.950 Ft

3. CSENDES CONCEPT STORE: Mariko táskák 24.900 Ft - 29.900 Ft

4. DUBLINERS: ZOE PHOBIC táskák 13.000 Ft

5. WONDERLAB: Fruzsi Fekete ékszerek 05.000 Ft - 47.500 Ft

6. MONO FASHION: ZSIGMOND DORA menswear REMADE BEANIES 15.000 Ft

7. TATIKA: sálak 5900 Ft

8. BLOW HAIR & CLOTHES: bat snapback 19.490 Ft, nyaklánc 7800 Ft, karkötő 14.990 Ft