Brah-Man és Szárnyas Doboz kollab
Brah-man és Szárnyas Doboz neve két valós, mégis fiktív személyt rejt, akik a hazai street art kultúra egyik legjelesebb képviselői, az anonimitást viszont alapértelmezettként kezelik. Éppen ezért is volt igazán megtisztelő személyesen beszélgetni, és mondhatom, az egyik legizgalmasabb interjúm volt a Stylewalker történetében.
Nézzünk most egy kicsit a mélyére ennek az amúgy vitákat is kirobbantó művészeti ágnak!
Amikor szerettem volna felkészülni az interjúra, és utánanézni az eddigi munkásságotoknak, nem sok sikerrel jártam. Tudatos ez az inkognitó?
Szárnyas Doboz: Valójában igen. Ha azt mondom, hogy Joe Shuster és Jerry Siegel, akkor az nem mond senkinek semmit. De ha azt mondom, Superman, akkor mindenki egyértelműen tudja, mi az. Nem kell egy arc, egy személy ahhoz, hogy képviselve legyen a karakter, vagy a művészet. Vagy ott van a Gorillaz. Az volt az első virtuális együttes, ahol az ember kezdetben nem tudhatta azt, hogy Damon Albarn haverja Jamie Hewlett áll a rajzolt karakterek mögött. Nem volt arc, és ez úgy volt jó. Ha utána akartál nézni, ki áll mögötte, nem tudtál, és izgalmas volt, fenntartotta az érdeklődést. Jamie mondta is Albarnnak, ne akarjon élőben fellépni, mert azzal megöli ezt az imidzset, de ő mégis fellépett, és meg is ölte. Amit én, mi csinálunk, az egy interstreet art karakter, ami reflektál a tényleges street artnak az eredményeire és benne van az online kultúra is, így nem kell, hogy fizikailag jelen legyen a művész. Szóval nem kell, hogy egy emberi arca is legyen ennek a dolognak. Mint Banksy, akiről időről időre kitalálják, hogy rájöttek ki az, de aztán mégis mindig kiderül, hogy nem tudják bizonyítani ki is áll valójában a művészete mögött. Nem lehet tudni, hogy egy eseményen jelen van-e, vagy nincs. Ha elképzeled valahogy a művészt, és nem úgy képzeled el, óhatatlanul csalódsz. Mickey Egér mindig Mickey Egér, és Superman mindig Superman. Bennük soha nem tudsz csalódni. Amikor a graffiti ellenes hangulat lett a fővárosban és kirakták a köztéri kamerákat, azóta ezt a csatát a graffiti ellenesek igazából megnyerték. De a Szárnyasdoboz nem tartozott abba a kimondottan hardcore illegális irányzatban, ami megbotránkoztatást keltett volna, úgyhogy nem ez az oka az anonimitásnak, hanem pusztán ez a jó neki. Mi főleg sticker art-tal foglalkozunk a graffitin belül, ez a matrica művészet. Ez az a médiumunk. És amúgy fontos: egyáltalán nem dolgozunk nyomtatással, mindent kézzel rajzolunk!